Gondoltam, kicsit gyarapítom ismereteimet a kopjafák, fejfák témakörében, és rászántam egy hetet, hogy bebarangoljam Budapest temetőit képanyag- és tapasztalatgyűjtés céljából. Nem bántam meg, és sok-sok tapasztalatot szereztem, amit most itt megosztok. Legfontosabb és legszembetűnőbb felfedezésem, ami nagy örömömre is szolgált, hogy a 10-15 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, mennyire elszaporodtak a kopjafák, fejfák, fakeresztek. A legszembetűnőbb a változás a legszebb, legelitebb Farkasréti temetőben, ami katolikus temető lévén megtöbbszörözte a kopjafák, fejfák számát. Nagyon sok új szimbólum is látóterembe került, és különböző kereszténységre utaló motívumok szaporodtak el. Habár a kopjafák református területeken terjedtek jobban, most a Farkasréti temető ezt cáfolni látszik.

Beszámoltam erről egy barátomnak, aki rögtön azt mondta, hogy ez semmi. Ő nemrég járt az Amerikai Egyesült Államokban, és kíváncsiságból besétált egy New Yorktól körülbelül kétszázötven kilométerre lévő kisváros temetőjébe. Döbbenettel látta, hogy negyven-ötven kopjafa díszeleg a sírok fölött. Igaz, a kisvárosnak magyar református gyülekezete van, ahol a magyar tiszteletes magyarul prédikál, de mégis… Ezek szerint a kopjafa – átvitt értelemben – meggyökerezett. Mélyen benne van a magyarság tudatában, szokásrendszerében, így a temetkezési szokásaiban is. Nem asszimilálódtak magyarjaink, nem akarták felvenni az ottani szokásokat, inkább ápolják a magukét, talán a génjeikben is benne lévő igaz szépérzéket. És hány ilyen kisváros van még Amerikában és nagyváros bármilyen kontinensen, ahol nem találnánk magyarokat, a temetőkben magyar elhunytakat és fölöttük az égnek is tetsző kopjafákat? Ha az Óperenciás tengeren túl is él ez az emlékezet, miért ne élhetne nálunk is, miért ne terjedhetne a Székelyföldről Magyarországra, ha már egyszer ennyire a miénk?

Saját temetői látogatásaim során akkora mennyiségű anyag gyűlt össze, hogy mind nem is tudom megosztani, de pár százat mindenképp közzéteszek azok kedvéért, akik hezitálnak, hogy műkő, műmárvány vagy fa. Egyáltalán kell-e töprengeni a betonsírkő vagy a kopjafa állítása között?
 Ami a fa mellett szól, azt az Amerikát járt barátom is érzékeltette. A felhőkarcolókkal teli metropolisokat leszámítva, ahol járt, legyen az farm, falu, kisváros stb., a házat túlnyomórészt fából készültek. Némi kő alapozásként, azon kívül fából – gerendákból, deszkákból, lécekből – a szebbnél szebb lakások. Előbb nem tudta, hogy a „szebbnél-szebb” miatt érzi ott jól magát, vagy valami más oka van. Aztán rájött: a fa, a fa az, melynek melegsége és természetessége miatt más, jobb a közérzete, mintsem az itteni panelházak egérlyukaiban.
 Szerintem is a fa szép, élő, természetes anyag. Nézzük meg, mit használunk a konyhában: fakanál, lapítódeszka, fakés, fatányér stb. Vannak olyan élelmiszerek, melyeket nem is szabad fémmel érinteni, mert elrontja az ízüket…A kopjafa előállításához pedig nem kell sok energia, és lebomlása se jár környezetkárosító hatásokkal. Szimbólumrendszere, díszítése páratlan megoldásokat tesz lehetővé. Minimálisan éves egyszeri saját kezű ápolással mindig újszerű és hosszú életű. Bárki elkészítheti. Nincs annál szebb, mint amikor valaki a saját szeretteinek megálmodja, megtervezi, majd kifaragja a remekművet. Ha az nem is lesz egy díjnyertes darab, biztos több lélek van benne, mint egy kőtömbben, bármennyire is csillogó és „monumentális” legyen az. Hatvanöt éves feleség is volt nálam tanulni, és a végén olyan kopjafát faragott, hogy az öreg szakik is megirigyelnék. Ha számításba sem jöhet a kifaragás, a tervezéskor is rengeteg egyéni, egyedi, sajátságos elemet be lehet csempészni. Több ezer kopjafában, fejfában gyönyörködtem, de nem láttam két egyformát. Mindegyik más és különbözőségében gyönyörű...

A kövekre eléggé az egyhangú szürke monotónia, ridegség, hidegség a jellemző, a márványról, műmárványról nem is beszélve. Temetőink az utóbbi 40-50 évben teljesen átalakultak egyhangú, szürke betonrengeteggé, ahová nyomasztó betérni. A temetőnek nem kell feltétlenül egy szomorú helynek lennie. A rokonainkra, barátainkra, ismerőseinkre emlékezés, a sírjuk meglátogatásával kifejezett tisztelet, ragaszkodás az emlékezetből kellemes eseményeket, élményeket és hasonlókat idézhet fel. Csak hát siralmas a sír fölé állított szomorúsághalmazat. Egy-egy szép kopjafa fejfa előtt gyakran látni megállva gyönyörködőket, akik értékelik és élvezik az egyhangúság és a keserűség megtörésére irányuló próbálkozást. Nem egy olyan példával találkoztam, hogy a sírköveket is kopjafa motívumokkal díszítették. Magától adódik a kérdés: akkor már miért nem eredeti kopjafa áll a temetőben, miért a lehangoló, jobbára sablonszerű sírkő?
   Viszont az elhanyagolt, magára hagyott fa nagyon csúnya tud lenni, és meglepően gyorsan elkorhad. A tartósítás leghatékonyabb módja, ha kerti bútorok kezelésére gyártott narancshéj alapú olajjal kenjük le, ami mélyen beszívódik, nem képez filmréteget, mint a lazúrok, lakkok, és csiszolás meg minden bíbelődés nélkül egy sima átkenéssel öt perc alatt újjá varázsolható.
   Ha kg/ár vonatkozásában nézzük, nem olcsó, de nagyon kiadós. Öt-hét ezer forint egy dobozzal, de legalább ötszöri átkenésre elegendő. Leggyorsabban a föld alatti rész kezd el korhadni a fánál. Ez viszont kiküszöbölhető az acéllábakra történő szereléssel.
   Bátran engedjük szabadjára a fantáziánkat tervezéskor, mert faragással szinte minden kifejezhető. Érzelmek, hobbik, szakmaiság, vallás stb. A választás megkönnyítéséhez vagy megnehezítéséhez ajánlom átcsemegézni a temetők látogatásakor készített fotóimat a galériában. Nagyon sok jó ötletet lehet találni napokig tartó, fárasztó temetőlátogatás nélkül. A kopjafák, fejfák elszaporodása egy kicsit az ébredező magyarságtudatról tanúskodik, mert a fa díszítése, ismerete, szeretete a magyar ember lelkéhez nagyon közel álló dolog. Gondoljuk csak el, hogy életünk körülményeit, a környezetünket mily nagymértékben a fa illata, látványa, egy szóval jelenléte határozza meg a bölcsőtől a koporsóig. Általában és még más népeknél is fából van az ajtó, az ablak, a bútorok s egyebek, mert jobban érezzük magunkat a melegséget, könnyedséget, természet-közeliséget sugárzó anyag között, mint a fém, üveg és beton hűvösségében, nyomasztó ridegségében. Ha életünket jobbára a természet-áldotta és természet nevelte fa között töltjük, miért ne lehetne a föld alatti fakoporsónkon kívül egy, a föld felett ránk utaló, ránk mutató, hozzánk tartozó kopjafa is? A fa annyira egyénivé tehető, hogy ez más anyaggal elképzelhetetlen. A 300-301-es parcellában is láttam székelykaput, fejfát, kopjafát, több százat egy helyen, de két egyforma nem volt látható, viszont kővel, műkővel, más anyaggal nem találkoztam.
   A sírkeresztek Pesten 20 évvel ezelőtt ideiglenes szerepet kaptak, arra az időre, amíg elkészül a végleges műkő csoda. Most már egyre gyakrabban szerepelnek végleges megoldásként. Nagyon szép igényes, műves darabokat lehet látni. Sajnos gazdaságilag olyan pályán mozgunk, hogy egyre inkább ez lesz az elérhető megoldás. A jó hír viszont az, hogy roppant esztétikus, tetszetős darabokat lehet tervezni, létrehozni, és minimális díszítéssel nagyon egyedivé, személyre szabottá lehet varázsolni. Néhány mintát, tervet megosztok, és a galériát is érdemes átmazsolázni. A lényeg itt is az egyénre szabott, egyedi darab megtervezése, és ha kész van, a gondos kezelése. Bármilyen tervezési, kivitelezési, anyag szerszám, felületkezelő anyag beszerzési elakadásnál szívesen állok bárki rendelkezésére.
   Ajánlom mindenkinek, hogy temetőlátogatásai során kezdje el figyelni, hogy melyik anyag milyen érzelmet vált ki, és melyik vonja jobban magára a figyelmet. Az emlegetett, kissé humoros barátom erre azt mondta, ha már lent van, és néha kijönne, hát inkább kapaszkodna egy kopjafába, mint valami beton-márvány-műanyag készítménybe, mert akkor fázna, és inkább visszamászna. Végezetül a barátom szerényen megjegyezte, hogy rendel tőlem egy kopjafát, ha majd eljön az ideje…